10 évesek lettünk

E jeles alkalomból pedig fogadjátok szeretettel rövid visszatekintésem ebben a blogban.

A kezdetek

A 90-es évek végén derült ki, hogy kisfiam allergiás, kislányom pedig kruppos. Mivel nem vagyok gyógyszerpárti, a természetes gyógymódokat részesítem előnyben, így az akkori ismeretek szerint sót párologtattam a gyerekszobában, hisz nem volt még Sóbarlang 🙂 Szerencsére használt ez a megoldás, mindketten megerősödtek, és „kinőtték” ezeket a betegségeket. (A mai napig örülök, hogy az akkori 5 éves fiamnak, nem kezdtem el adni az allergiagyógyszert, amit felírt a doki – csak így magunk között.)

Ezután eltelt pár évtized, barátnőmtől hallottam, hogy a gyerekei hasonló betegségben szenvednek, és sóterápiára járnak, ami mennyire szuper. Mivel fogékony vagyok az új dolgokra, elmentem megnézni, és azonnal megfogott a sóterápia hangulata – a jótékony hatásokról nem is beszélve, hiszen azok a saját gyermekeim esetében ugye már bizonyítottak. Ekkortájt jött velem szembe az 1 éve működő Barlang hirdetése: családi okok miatt azonnal eladó… Tekintve, hogy a véletlenekben sosem hittem, gondoltam, elmegyek és megnézem. Ki tudja, lehet, hogy éppen nekem szánják?

Első látogatásom a Sóbarlangban

Amint beléptem, tudtam, hogy ez az enyém, ez kell nekem! Azonnal láttam a sok családot, akik járni fognak hozzánk, a sok gyerkőcöt, akik játszva gyógyulnak. Lelki szemeim előtt az üres helyiség megtelt elégedetten mosolygó vendégekkel, láttam magam előtt a berendezést, a bútorokat, szinte éreztem a só illatát… És bár igazán pozitív érzés kerített hatalmába, ahogyan ott álltam és szemlélődtem – azt azért nem gondoltam volna, hogy a Sóbarlang később életem egyik leginkább meghatározó része lesz. Akkor még nem sejtettem (nem is sejthettem), mennyi nevetés hangzik majd el e falak között, mennyi mosollyal telik meg ez a hely. Barátságok szövődnek majd itt, láthatok gyerekeket felnőni, hallhatom a szülők kedves, hálás szavait, és kicsit mindannyiunk második otthonává válik majd a Barlang…

Azonnal igent mondtam, aláírtuk a szerződést, és alig vártam, hogy elkezdhessem a munkát. Hatalmas lelkesedéssel kezdtem, millió terv volt a fejemben, amit meg akartam valósítani, és ez ugye a mai napig sem változott 🙂

10 évvel később

Most, amikor készültünk erre a szülihónapra, millió emlék tört elő, nézegettem, válogattam a képeket. A legcsodálatosabb időutazás aznap volt, amikor készítettük az akkor-most képeket. Nem egyszer könnybe lábadt a szemem, ahogyan elmerültünk a régi emlékekben. Többször is felkiáltottunk: Nézd, milyen kicsi volt! Nézd, mekkorát nőtt! Akárcsak egy családi fotóalbum, amit az ember lehoz a padlásról, lefújja róla a port, és teljesen belefeledkezik. A régi kis vendégek megjelentek kamaszként, kicsit flegmán, kicsit félszegen, kicsit pelyhedző bajusszal, de mindegyik a mi kis „gyerkőcünk”.

Hisz hozzánk jártak-járnak heti rendszerességgel, így egy kicsit mi is beletartoztunk- beletartozunk az életükbe, a mindennapjainkba. Ők pedig a miénkbe, hiszen hétről hétre újra láttuk őket. És nem csak láttuk; bizalmukba fogadtak, beavattak a titkaikba, elmesélték, mi történt velük aznap, mi bántja őket vagy éppen mi okoz örömöt a számukra. Jó és rossz osztályzatok, baráti viszályok, sikerek és kudarcok, születő szerelmek… Tényleg, mint egy nagy, szerető és összetartó család!

Örülök, amikor olyan visszajelzésekkel jönnek a családok, hogy „mennyit használt”, „milyen jó volt nálatok”, „mennyire szerettünk hozzátok járni”. Ez a legfontosabb visszajelzés, és nem túlzás azt állítani, hogy a legnagyobb boldogság! <3

Köszönöm minden kollégának, programvezetőnek aki a 10 év alatt segítette, támogatta a munkám, az elképzelésem, hisz mindenkitől kaptam – cserébe pedig mindenkinek igyekeztem adni is valamit. Köszönöm a vendégeknek a bizalmat, a kedves visszajelzéseket, és köszönöm Neked, hogy elolvastad ezt a blogot. Bízom benne, hogy hasonlóan varázslatos lesz a következő közös 10 évünk is. Továbbra is szeretettel várunk Benneteket a Győri Sóbarlangban!

Heni