Itt a Sóbarlangban –de akár az utcán sétálva, vagy a játszótéren üldögélve is gyakran találkozunk úgynevezett túlféltő szülőkkel. Ők azok, akik elsápadnak, ha a gyerkőc fára mászik, hiperventilálnak, ha a cipője sáros lesz, és azonnal a multihigiéniás törlőkendőért nyúlnak, amikor a kicsi kezén néhány szem sót látnak a terápia után.
Ma már számos kutatás bizonyítja, hogy a baktériumok nem gyengítik, hanem kifejezetten erősítik az immunrendszert. Azzal, ha a gyerkőc a szájába vesz dolgokat, gyakorlatilag bemutatja az immunrendszerének a kórokozókat, így az megismeri, és megtanul védekezni ellenük. A koszevéssel tehát a kicsi ösztönösen erősíti saját szervezetének védekezőképességét a világban fellelhető bacik ellen.
Bizonyított, hogy a tanyán felcseperedő gyermekek kisebb valószínűséggel kapnak autoimmun betegségeket, mint a fejlett országokba születő kortársaik (akik közül viszont sajnos egyre többen küzdenek sclerosis multiplexszel, asztmával, allergiával, vagy gyulladásos bélbetegségekkel) Mi ennek az oka? A válasz egyszerű: előbbiek a napjuk jelentős részét a szabadban töltik állatok, növények –és más, kisebb nagyobb, dermesztő és életveszélyes organizmusok között, így válaszként szervezetükben kialakul egyfajta természetes ellenállás. Városias környezetben élő, mindentől féltett, buborékban nevelkedő hipersteril kortársaik immunrendszere pedig szinte sosem jut olyan ingerhez, ami beindítaná szervezetükben ezt a folyamatot.
A gyermekekben zsigeri vágy lakozik a megismerésre. Kíváncsiak, fel akarják fedezni a világot, a világ felfedezésének pedig legjobb módja a játék. Ha állandó tilalmakba ütközik, akkor nem tudja magát önfeledten átadni a játék örömének; ha attól kell tartania, hogy koszos lesz a nadrágja, akkor nem tud felszabadultan részt venni a homokvárépítésben. Ez pedig szinte egyenes út a felnőttkori szorongás kialakulásához. Hagyni kell a gyereket mezítláb szaladgálni a fűben, hagyni kell, hogy összekócolja a haját, összepiszkolja a ruháját, begyűjtsön néhány horzsolást. Hagyni kell, hogy gyerek legyen – gondolj erre, mielőtt a biztonságos tévénézés után beülteted a dedet egy kád domestosba.