Olyan időket élünk, amikor telefonálunk vezetés közben, hogy hasznosítsuk a kocsiban töltött időt. Amikor az egyperces hatóidejű arcmaszkot és hajpakolást választjuk a drogériában, mert több nem fér bele reggelente. Amikor a multitasking a legbecsesebb kincsünk. Miért? Mert időhiánnyal küzdünk. Mert rohanunk. Mert nem a pillanatban és a pillanatnak élünk, hanem elszáguldunk az életünk mellett. Pedig lehetne másként is…
Bizonyára életed minden területén igyekszel a legtöbbet kihozni magadból. Nyilván arra törekszel, hogy a maximumot nyújtsd a munkádban, hogy példás háziasszony legyél, a lehető legjobban neveld a gyerekeidet, és ha a nap leszáll, még maradjon energiád újra és újra elcsábítani a férjed. Minden szerepben oszkárra pályázol, kompromisszumok és megalkuvás nélkül; hibalehetőség, gyengeség, fáradtság, betegség kizárva. Azonban tudnod kell, hogy előbb vagy utóbb az akkumulátorod lemerül, és akkor bizony megnézheted magad.
Ha ültél már repülőn, bizonyára fel tudod idézni a stewardessek egyik legfontosabb utasítását: vészhelyzet esetén először te magad vedd fel az oxigénmaszkot, és csak utána add rá a gyerekre (vagy a melletted ülő, segítségre szoruló sorstársadra), az önzetlenség ugyanis végzetes lehet. Ha nem biztosítod mindenekelőtt a saját túlélésed (és megfulladsz), akkor másokon sem fogsz tudni segíteni…
Ha nem szánsz időt magadra, ha nem foglalkozol magaddal, akkor előbb utóbb ki fogsz égni, és pusztán önmagad árnyékaként lézengsz majd. Csökken a teljesítményed, a kreativitásod, a problémamegoldó készséged. Enervált, türelmetlen és színtelen leszel, elhagy az energiád, a humorod, kihuny a tűz a tekintetedben. Aztán szépen belecsúszol majd valami vírusos nyavalyába, hiszen a legyengült immunrendszered nem lesz képes rá, hogy megóvjon. Rosszabb esetben haza is viszed a családnak. A nyugati orvoslás elhivatott követőjeként, végül magadba tömsz majd valami gyógyszernek becézett mérget, és szürke táskákkal a szemed alatt, fejfájástól gyötörve várod a csodát… Pedig mindezt megelőzhetnéd, ha fordítanál magadra egy kis figyelmet, és szánnál magadra némi időt.
Szinte futótűzként terjed világszerte egy eleddig számunkra ismeretlen holland fogalom, a niksen (írd csak be a Google-be). A niksen pontos fordításban annyit jelent: semmit sem csinálni. Csak úgy lenni, létezni; ülni, állni, feküdni, és bambulni, lélegezni. Bűntudat nélküli semmittevés, üresjárat, álmodozás, merengés. És hidd el, ez nem valamiféle lustaság-szülte trendhóbort. A niksennek ugyanis gyógyító ereje van. Ha szabadjára engeded az elméd, az pihentet, energetizál, kreativitással tölt fel, és erősíti az immunrendszered, így segít visszatalálni önmagadhoz.
Úgy, hogy sehogy. Ne figyelj semmire, ne pörgesd a gondolataid a problémák körül, ne feszülj, ne feszengj, ne vess számot a teendőiddel, és ne szégyelld, hogy épp nem csinálsz semmit. Helyezkedj el kényelmesen egy fotelban, nézz ki egy szimpatikus padot a folyó partján, vagy állj kis terpeszben a buszmegállóban, és élvezd, ahogy az arcodat az őszi szellő simogatja. Létezz a pillanatban és éld át a létezés örömét. Pihenj. Nem kell minden áldott percben megoldani, teremteni, létrehozni, tervezni, kalkulálni. Figyelj a légzésedre, figyelj magadra, vagy még jobb, ha nem figyelsz semmire. Gyere el hozzánk a Sóbarlangba, csukd magadra az ajtót és tisztítsd meg a gondolataid, miközben a jótékony hatású, negatív ionokkal telt levegő átjárja a tüdőd. Érezd, ahogy megnyugszol, leengedsz, kikapcsolsz. Niksenezz nálunk, ha otthon, vagy a munkahelyeden erre nincs lehetőséged. Niksenezz büszkén, emelt fővel, önmagadért, mert megérdemled és szükséged van rá. A családodnak pedig rád és az energiáidra.