A Magyarországon nyilvántartott asztmás gyermekek és felnőttek száma évről évre drámaian növekszik. Egyre több ember életét keseríti meg az asztma, és ezzel párhuzamosan egyre több gyógymód lát napvilágot. De elegendő, ha kizárólag a tüneteket kezeljük? Vezethet hosszú távú megoldáshoz, ha nem tárjuk fel az asztma valódi okát, a probléma hátterében megbúvó, látens összefüggéseket?
Ahogy más típusú allergia, az asztma is egyfajta túlzott válasz bizonyos, a szervezetet érő ingerekre. Az asztmás ember esetében is olyan anyagok válnak allergénné, és okoznak súlyos fizikai panaszokat (légszomj, köhögés, fulladás-érzés), amelyek az egészséges emberre nézve semmilyen veszélyt nem jelentenek. A szervezet tehát alapvetően ártalmatlan anyagokra (pollenek, penész, por, atka, toll, vagy állati szőr) reagál teljes riadókészültséggel. De vajon miért?
Az asztma hátterében a fizikai tényezőkön túl gyakran lelki eredetű, pszichés problémák húzódnak meg. Amikor a kisbaba világra jön, az első lélegzetvétellel kezdi meg csöppnyi életét, így a légzés a születés pillanatában egybeforr az autonómia-tudattal: Lélegzem, tehát vagyok. A légzés az élet alapvető feltétele.
A tüdővel, a légzéssel összefüggő panaszok az önazonosság, az önállóság, az én definíciójának sérüléseire világítanak rá. Az asztmatikus tünetek a szakértők szerint gyakran utalnak kapcsolódási zavarra, kommunikációs problémákra, az egyén szabadságának elvesztésére. Túlaggódó, túlféltő szülők gyermekei például gyakran produkálnak asztmatikus tüneteket. A szorongással küzdők esetében megfigyelhető a felületes, szabálytalan légzés. A szomorúság, a keserűség, a bánat bizonyítottan csökkenti-, míg az öröm, a boldogságérzet emeli a légzés mélységét (ezáltal a vér és a sejtek oxigénszintjét).
A légúti allergia tünetei; a fulladás, a köhögés, vagy az öklendezés nem más, mint egyfajta tudattalan kísérlet a psziché és a test tehermentesítésére. A ki nem mondott (meg nem élt) düh, harag, sértettség, az elnyomott agresszió megjelenési formája. És ha a kedves olvasó most arra gondol, hogy „De az én gyerekem nem is agresszív!” azzal éppen most igazolta a fenti állítást…
Asztmával és más típusú allergiával többnyire azok a gyermekek és felnőttek küzdenek, akiknek kötődési- vagy önkifejezési nehézségei vannak. Szabálykövető, kötelességtudó, alkalmazkodó, introvertált egyének, akik nem tanultak meg asszertív eszközökkel kiállni magukért, és képviselni a saját érdekeiket. Belső ellentmondás, elfojtás kínozza őket, azonban a bennük örvénylő feszültség teret követel magának, így pszichoszomatikus betegség formájában manifesztálódik. Gondoljunk csak bele! A testünknek nincs önálló tudata, pusztán az elménk parancsát teljesíti; működése tehát attól függ, hogy tudatunk (és tudatalattink) mit vár el tőle…
Az asztma, vagy más allergia, betegség egyaránt a szervezetben fellépő diszharmóniára, egyensúlyvesztésre utal. Ha azonban az emberi szervezetre nem komplex egészként tekintünk, és nem kezeljük a kialakult probléma valódi okát, akkor általában a pillanatnyi megoldás után az egyensúly ismét felborul, és a kezdeti probléma újra felszínre kerül. A Sóbarlang programjai nem csupán tüneti kezelést nyújtanak. A Kerekítő ovimóka anya és gyermeke közös időtöltése, így új élményeket nyújt, segít még inkább egymásra hangolódni, és tovább mélyíteni a köztetek lévő kapcsolatot. A MozgáSós foglalkozáson a kis gézengúzok játékos gyakorlatokkal vezetik le energiájukat, miközben megtanulják a helyes légzéstechnikát is. Mindezt kiegészítve, a Sóbarlang negatív ionokkal telített, száraz sóval dúsított levegője segít leküzdeni a légúti megbetegedéseket, és az asztmatikus panaszokat. A fenti programok, bár nyáron szünetelnek, szeptembertől ismét várják az érdeklődőket.